Február

Február eleje van. Lassan itt van egyik új keletű "ünnepünk", a szerelmesek Bálint-napja, e hó 14. napján. Az illetékesek izgatottan készülődnek, s a társadalom hímnemű egyedei azon törik a fejüket, vajon szívük hölgye kellőképpen elgyengül-e egy szál szép virágtól -amivel, hozzátenném, egy figyelmes férfi nemcsak ezen a napon lepi meg a kedvesét, vagy lepje meg inkább parfümmel, ékszerrel, wellness-hétvégével. A másik oldalon a hölgyek sokszor szintén  eltúlozva a nap jelentőségét, szintén nagy ajándékkal, várják hős lovagjaikat.Vajon hol a határ? A csillagos ég, már megint? Kell-e újra és újra ez a személytelen nagy pénzkiadással járó "második karácsony", vagy elég az odafigyelés, a kedvesség, egy apró figyelmesség?

Azt gondolom, hogy IGEN! A lány,asszony bizony elgyengül egy szép szótól, egy őszinte öleléstől, egyetlen szál virágtól, a szerelmes hercegek pedig szintén megelégszenek azzal, ha szívük hölgye valami apró kis kedvességgel lepi meg őket, netán a rohanó hétköznapokban kedvenc ételét főzi hazatérő párjának, vagy együtt elmennek moziba, színházba, vagy csak sétálni. A lényeg most sem a nagy, sokszor semmitmondó ajándék, hanem az, hogy EGYÜTT LEHETÜNK EGYMÁSSAL. Foghatjuk a kezét, beleolvadhatunk a másik tekintetébe, s a többi... nos, az már jön magától.